Néhány csapongó gondolat

2011.10.15.

Az eheti bejegyzésen gondolkodva először még rengeteg ötletem volt, de valahogyan egyiket sem adódott hangulatom kifejteni. Ez július óta először történt meg velem. Értelemszerűen valamilyen elemzősebb, pakliépítést taglaló posztnak lehetett volna létjogosultsága - már csak a hétvégi verseny tetszetős egyedisége miatt is - de sehogy sem tódultak elém-belém a kellő gondolatok.

Ehelyett csak nézegettem a honlap statisztikáit, rálestem a nyers és őszinte adatokra, tovább szőttük a csapaton belül a születésnapi verseny különlegességeit: és hipp-hopp, hétvége lett. Van min gondolkoznunk, töprengenünk és diskurálnunk, talán engem is ez vezérelt belülről, árnyékként, hogy ez a pár sor most ne a JÁTÉKRÓL, hanem az Imperátor játékról szóljon inkább.

El sem tudjátok képzelni tán, de folyamatosan, már-már megható rendszerességgel adódik nap mint nap valamilyen pozitív fejlemény a játék körül. Nem is tudjuk eléggé (mostanság főleg nem elég gyorsan) megköszönni a sorjázó segítségeiteket, Roland, Bandi, Anikó, Viki, Attila, de sőt, szinte minden aktív játékosunk önkéntes tevékenykedését. 

A legnagyobb szerepjátékos oldallal az LFG-vel (hajdani RPG.hu) kialakított együttműködésünk is telitalálat volt a statok szerint, a honlapunk látogatottsága például többszörösére nőtt, de egyre több a regisztrált tagunk is.
A versenyek is elindultak újra, vér áramlott általuk a játék hűlőben lévő testébe, és magam is érzem ismét, hogy mennyire jó érzés leülni pihenésképpen néha egy-egy paklit összegondolni.


De mégis, mindezek ellenére valahogy úgy érzem, mintha repülnénk az időben.
Minden nehézség szinte változatlanul ugyanaz, mint amikben tobzódtunk hajdan, a bolthálózatok száma az évek során inkább még csökkent is, a Pesttől távoli kártyás vidéket ugyanúgy mély csend, és egy-egy már bevált játék köré merevedő, tartózkodó attitűd jellemzi, s a honlapra naponta ellátogató „újak” még mindig hallgatagok.

Mérhetetlenül örülünk minden apró kis lépésnek, amit az Imperátor a fejlődés irányába lép, ám azt is érezzük, hogy a kezdeti lendület helyét most már a módszeres, jól átgondolt munkának kell átvennie. Mert minden egyes lépés csak nehezebb lesz innentől kezdve.
Azért, hogy kedvenc játékunkat végre mindnyájunk örömére országszerte ismerjék és játsszák, hogy vidéken is bivalyerős Praemium lap jusson az eszébe Róma hallatán néhányaknak, s azért, hogy az új Szenátus kacagva körözze le a régit.

Mert ez a cél, ez a szemünk előtt lebegő álomkép.


Ezen a héten, bár jórészt semmi érdemleges, vagy nagyhatású esemény nem történt, mégis megkörnyékezett egy gondolat, hogy az IMP, újjáéledése után harmadévvel újra komoly akadályok előtt áll. Ha átlépi - s át fogja, mert át kell lépnie! - saját árnyékát, akkor viszont sokkal messzebbre juthatunk, mint régen. 

De a hogyanok és a mikéntek még rejtőznek a jövő ködébe veszve, még ha időnk nagy részét épp ezek felderítése is köti le. Csak reméljük, s töretlenül dolgozunk rajta, hogy megtaláljuk azt a szűk ösvényt, amit keresünk.


Nos, eme kusza - elismerem, néhol követhetetlenségbe hajló, de annál őszintébb - gondolat folyondárok hibájából nem született e héten könnyedebb bejegyzés, talán kivételesen megbocsátjátok nekem.




-----------------------------------------------------------------
A hozzászólás csak tagok számára lehetséges!

- Belépés
- Regisztráció

-----------------------------------------------------------------