Kosár
Belépés
Főoldali hírek
|
Marcus Antonius
Ifjúsága
A plebejus Antonia gens tagja, Marcus Antonius Orator unokája, Marcus Antonius Creticus és Julia fia, Lucius Julius Caesar unokaöccse volt. Mivel apja korán, Kr. e. 74-ben meghalt, mostohaapja, Publius Cornelius Lentulus Sura házában nevelkedett. Ez utóbbit Kr. e. 63-ban Cicero végeztette ki, mivel részt vett a Catilina-összesküvésben.
Az ifjú Antonius fivéreivel, Caiusszal és Luciusszal hírhedten kicsapongó életet élt, és hamarosan adósságokba verte magát. A szorult helyzetből barátja és társa a dorbézolásban, illetve szeretője, Curio segítségével menekült meg. Nevelőapjának meggyilkolása után bosszúvágytól hajtva a senatus Publius Clodius Pulcher vezette néppárti ellenzékéhez csatlakozott. Szerepvállalása nem volt túlzottan jelentős: már Kr. e. 58-ban keletre távozott hitelezői elől.
Katonai pályán
Először Görögországba, majd Syria provinciába ment, ahol Aulus Gabinius proconsul lovasságának parancsnoka lett. Részt vett az Arisztobulosz megbuktatására irányuló palesztinai hadjáratokban (Kr. e. 57. és 56.) illetve Ptolemaiosz Aulétész egyiptomi királyságának restaurációjában (Kr. e. 55.). Kr. e. 54-ben Galliába ment, ahol Julius Caesar szolgálatába állt, majd annak kegyeit élvezve a következő évben visszatért Rómába, és Kr. e. 52-re elnyerte a quaestori hivatalt. Caesar közvetítésével még Ciceróval is kibékült. Quaestorként Caesarral tartott a galliai háborúban (Kr. e. 52-51.).
Caesar pártján
Miután a hadvezér előtt bizonyította rátermettségét, Caesar úgy ítélte meg, hogy a merész és energikus Antonius lenne a legmegfelelőbb képviselője Rómában, ahol az arisztokrácia berkeiben mind erősebb lett a Caesar-ellenesség. Ezért aztán Kr. e. 50-ben Rómába menesztette Marcust, akit beválasztottak az augurok közé, december 10-én pedig megkezdte tribunusi évét, és nyomban heves kirohanásokat intézett a közeledő senatori rend és Pompeius ellen. Kr. e. 49. január 1-jén a testület megfosztotta Caesart rendkívüli hatalmától.
Antonius és társa, Quintus Cassius Longinus megvétózta az indítványt, ám a senatus nem vette figyelembe tiltakozásukat, helyette megfenyegették őket. Január 7-én a két tribunusnak menekülnie kellett. Caesar egyetlen legio élén lépte át a Rubicon folyócskát, Gallia Cisalpina és Itália határát január 10-én, és két nap múlva Ariminumban (Rimini) találkozott az elmenekült tribunusokkal. Antonius Caesar legatusa lett, és miután a hadvezér Hispaniába vonult Pompeius ott állomásozó legiói ellen, ő lett Itália teljhatalmú irányítója.
Kr. e. 48-ban Antonius erősítésről és utánpótlásról gondoskodott Caesar serege számára Görögországban, a pharszaloszi csatában pedig ő vezette a balszárnyat. Kr. e. 47-ben, Caesar második dictaturájának első évében Antoniust tette meg helyettesének (magister equitum), aki ismét Itália ügyeiért felelt, míg felettese Egyiptomban és Kis-Ázsiában hadakozott. Mivel a félsziget irányítása nem került túlzott erőfeszítésekbe, Antonius ismét hódolhatott a különféle élvezeteknek: elvált második feleségétől, és egy színésznővel mulatozott a fővárosban és szerte Itáliában. Később Cicero Philippikáiban könyörtelenül kipellengérezte ezért.
Kr. e. 46-ban némileg megromlott a viszonya Caesarral, mivel megvásárolta Pompeius elkobzott vagyonának jelentős részét, azonban eleinte nem akart, majd nem tudott fizetni. A helyzet orvoslása érdekében vette feleségül Clodius özvegyét, a Gracchusok örökségét birtokló Fulviát. Kr. e. 45-re az egyetértés maradéktalanul helyreállt: Antonius Narbo (Narbonne) sietett a Hispaniából hazatérő Caesar fogadására, és a Lupercalia ünnepségén felajánlotta neki a királyi diadémot, amit azonban a dictator elutasított, és döntését a hivatalos naptárba is felvette. Kr. e. 44-ben a magister equitum Marcus Aemilius Lepidus lett, Antonius pedig a consuli tisztséget töltötte be Caesarral együtt.
Kártyacsomagok 
