Kosár
Belépés
Főoldali hírek
|
Máshonnan zsákmányoltuk
2010.10.30. 01:24:00 Szombat Szerző: chehs
Egy érdekes blogposzt egy általunk kedvelt oldalról a római légiók témakörében.
A poszt önmaga elég rövidke, de a kommentekben számos ponton kiegészül, sőt egy ritka értékes összefoglaló is található a légiók szervezeti felépítéséről, ezt át is emelem ide.
Érdemes elolvasni!
Poszt: http://csurtus.blog.hu/2010/10/23/legio_romana
Összefoglaló a légiók felépítéséről egy ottani kommentelőtől:
A RÓMAI LÉGIÓKRÓL
A római légióról, csak, mint egy folyamatosan változó szervezetről lehet beszélni.
Alapvetően megkülönböztethető:
1. Köztársaságkori légió.
Ezen belül:
A polgárháborúk előtti légiók
A mariusi légiók.
2. Császárkori légió.
Ezen belül:
A Principátus légiói
A Dominátus légiói
A szó eredetéről
Sokféle szóból eredeztetik a légió kifejezést. Legvalószínűbb eredete a latin legere ige, aminek a jelentései: kiválasztani, összegyűjteni. Eredetileg az egész római hadsereget, később annak egyik csapattestét jelölte.
Parancsnokát legatusnak hívták, mely szó jelentése: küldött, kiválasztott.
1. A szenátus által követ, követségek. Személye jogi értelemben sérthetetlennek számított, igényelhetett segítő személyzetet és megillette a szabad közlekedés joga.
2. A hadvezérnek a szenátus által kinevezett segítője, vagy a helytartó segédhivatalnoka, akinek főleg igazságszolgáltatási jogköre volt.
3. A császárkorban a légió parancsnoka, akit a császár nevezett ki (legatus legionis). A császári provinciák helytartóinak neve (legatus Augusti pro praetore, a principatus idején 2 féle provincia létezett: császári és szenátusi).
A köztársaságkori légió
A polgárháborúk előtti légiók
A római hadsereg legkorábbi felépítéséről bizonytalan értesüléseink vannak. Ugyanis a Brennus vezette gallok i.e. 390-ben, mikor kifosztották Rómát, nemcsak az aranyat vitték el, hanem " nem gondolva a had- és rendvédelmi blog érdeklődőire- felgyújtották az irattárat is. Későbbi szerzők szerint Servius Tullius reformálta volna meg a sereget, mégpedig úgy, hogy a polgárokat 5 vagyon osztályba sorolta. A hadkötelesek vagyonuknak megfelelő fegyverzettel harcoltak. Állítólag ő vezette be etruszk hatás nyomán a görög eredetű falanxot és a falanxot alkotó hoplita mintájú gyalogságot. A hadsereg ekkor még centuriákra oszlott, amelyek előbb 100 majd később 60 főből állt. Az I. vagyoni osztály 80, a II-III-IV osztályok 20-20, míg az V. osztály 30 centuriára tagozódott. Megkülönböztettek junior és szenior centuriákat, az előbbiek a frontszolgálatra alkalmas emberekből, míg az utóbbiak a helyőrségi szolgálatra beosztottakból állt. A lovasság 18 centuriából állt, őket a leggazdagabb osztályokból állították ki. A lovasok támogatást kaptak lovaik megvásárlásához és ellátásukhoz is. A lovasság támogatását a hajadonokra kivetett adókból fedezték.
A következő nagy lépést az i.e. 390-es gall támadás után Camillus tette meg. Ő adott először zsoldot a polgárkatonáknak. De ami fontosabb ekkor cserélték le a falanxot a manipulusokra.
Ekkor a légió 4500 katonából állt: 4200 gyalogosból és 300 lovasból.
A lovasság (equites) 10 30 fős szakaszokba (turma) tagolták, a turmák 3, 10 fős egységre tagozódtak. A lovasság parancsnoka a decurio, helyettese az optio volt. A decuriók hatalmaés jogköre a gyalogság centuriójáéval volt azonos.
A 4200 főnyi gyalogság 400 nehézgyalogosból és 200 főnyi könnyűgyalogságból állt.
A könnyűgyalogság (velites) a legszegényebb polgárokból és olyan zsengekorú fiatalokból állt, akik koruk még nem harcolhattak a fő csatasorban. Fegyverzetük egy köteg gerelyből, kardból valamint egy kis kerek pajzsból állt. Előcsatározó szerepkört töltöttek be.
A 4000 nehézgyalogos 60 centuriára oszlott, amelyek párban 30 manipulust alkottak. A manipulusok létszáma 120-160fő volt. Csatában, 3 sorban álltak fel: az első sort hastatinak (lándzsások) hívták, ide a legifjabb korosztály került, mögöttük a középkorúakból álló princepsek (elsők) álltak végül a harmadik sorban triariusok (a 3-dik vonalasok) a legtapasztaltabbak álltak. Még a falanxkorszakban a princepsek álltak az élen, Camillus azonban megcserélte a felállást. Kicserélte a fegyverzetet is szúrólándzsa helyet hajítódárda (pilum) került az első két sorban harcoló katonák kezébe, a triarri azonban továbbra is megtartotta a hastát.
Az első két sor manipulusai 160 fősek voltak, két 80 főből álló centuriára tagozódtak, a triariusok mainipulusai 120 főt számláltak, itt a centuriák 60 fősek voltak.
Ekkoriban minden manipulus választott magának centuriót. Ő volt a centurio prior (első).
A megválasztott centurio a másik centuria élére kinevezett egy centuriót, őt megkülönbözetésül centurio posteriornak 8utolsó) nevezték. A legidősebb centurio a primipillus volt a triarri első centuriájának a parancsnoka. Ő állt a centurio rangsorának az élén. A centurio helyettese az optio (hadnagy) volt, neki a tesserariust (őrmester) rendelték alá. A comicen (kürtös) továbbította a jeleket a signifer (jelvényhordozó) felé, a signum mozgása jelezte a manőver irányát.
Minden légióhoz választottak még 6 katonai tribunust. A választás 2 féleképpen történhetett: vagy maga a consul vett maga mellé 6 embert, vagy a népgyűlés választotta meg őket. A katonai vezetők által választottak esetén hivatali idejük megegyezett főnökükével, még a népgyűlésen választottak esetében 1 évig voltak hivatalban. Eleinte idősebb tapsztalt tisztek voltak, később gazdag családok ifjú csemetéi, akiknek közéleti karrierjük kezdeti állomása volt ez a poszt. Jellemző, hogy a római hadvezérnek szeme se rebbent, ha néha egy-egy ifjú tribunusa fűbeharapott, ám csata után keservesen óbégatot, ha egy tapasztalt centurióját vesztette el.
A mariusi légiók
A germánoktól elszenvedett vereségek szükségessé tették a római haderő újabb reformját is. Megszűnt a milíciarendszerű polgárkatonaság, hivatásos hadsereg lépett a helyére. Ezt úgy érte el, hogy lehetővé tette a legszegényebbeknek, a proletároknak, hogy belépjenek a seregbe (a proletarii név azt jelentette, hogy ők csak utódaikkal (proles) adóznak). Szolgálatukat korábban csak végveszély esetén vette igénybe az állam.
A manipulus, mint harcászati egység megszűnt, általánossá vált a cohors. A cohors már korábban is létezett, eredetileg az itáliai szövetségesek gyalogsági egysége volt, de a második pun háborúban, a Hispániában harcoló római csapatok is átvették.
Egy légió 10 cohorsra, a cohors 3 manipulusra, 6 centuriára tagozódott. A cohors létszáma 600 fő volt (480 katona, 120 kisegítő rabszolga). A légióból a lovasság és a könnyűgyalogság teljesen eltümt. Egységesítette a jelvényeket is. Míg korábban a légióban 5 féle jelvényt is használtak, Marius bevezette az ezüstsasok használatát. A jelvényeknek volt kultikus funkciója is, ami azonban ellentétben állt gyakorlati funkciójukkal. Az ellentmondást úgy oldották fel, hogy a jelvényeket közvetlenül az első csatasor mögött helyezték el, így védve is voltak és a katonák zöme láthatta is őket. Másrészt miután az érzelmi kötödést az ezüst sas biztosította, így a többi jelvényt gyakorlati használatra lehetett rendelni.
A cohors létrehozásával harmadára csökkent a parancsnoklási lánc hossza, ez lényegesen rugalmasabbá tette a légiókat. A centuriók rangja a hastatus posteriortól a primipilusig terjedt. Mariustól a centuriókat már nem választották, hanem kinevezték. A 2-10. cohors centuriói rangban egyenlőek voltak, azonban az 1. cohors centuriói, mint idősebb centuriókrangban fölöttük álltak (primi ordines).
Mivel eltűnt a könnyűgyalogság, a lovasság, valamint a triarii, így a fegyverzetet is egységesíteni lehetett. Ezt az is elősegítette, hogy a proletárok besorozásával az államnak kellett fegyverzettel ellátni a csapatokat, így pénzügyi szempontok is az egységesítésnek kedveztek.
A lovasságot és könnyűgyalogságot ezen túl a szövetségesek és polgárjoggal még nem rendelkező népek biztosították.
A Principátus légiói
Ekkor kap a légió állandó parancsnokot, melyet a császár nevez ki. Egyiptomot kivéve mindig szenátori rangú 30-as évei közepén járó férfi. Névleges helyettese a tribunus latidunius volt, szintén szenátori rendből származott, ám mivel a 10-es évei végén, 20-as évei elején járt semmilyen katonai tapasztalattal nem rendelkezett. Tulajdonképpen csak tanulóidejét töltötte. Csak ők ketten votak szenátori rangúak. Hivatalosan a harmadik helyen a tábori prefektus a praefectus castronum, ő már lovagrendű személy volt. Ténylegesen ő volt az igazi vice. Ezen kívül volt még 5 katonai tribunus, akik tkp. Vezérkari feladatokat láttak el. Utánuk jöttek a centuriók, 59-en: az 1. cohorsban 5, a többi 9-ben hat. A centuriók megnevezése emelkedő rangidősségi sorrendben: hastatus posterior, hastatus prior, princeps posterior, princeps prior, pilus posterior és pilus prior.
Az első cohors ekkor már 5 dupla nagyságú centuriából áll összesen 800 fővel, a másik kilenc maradt 480 fős. A centuriákat tíz 8 fős contuberniumra (raj) osztanak. Ismét megjelenik a lovasság, 120 lovast osztanak be a légióhoz, felderítési feladatokkal
Tüzérség gyanánt minden cohorshoz beosztanak 1 ballistát, minden centuriához egy scorpiót, ez utóbbi csak elméleti szám, mert légiónként csak 50 katapult volt, 19 centuriának így nem lehetett scorpiója.
A Dominátus légiói
A 3. századi polgárháborúk a századvégére új uralmi formát hoznak. Ez a Dominátus, amelyik a keleti despotikus monarchiákra hajaz.
A sereg 2 részre oszlik: határvédelmi csapatokra és mozgó hadseregre. A lovasság száma és jelentősege rohamosan nő, elsősorban a perzsa fenyegetés miatt. A légiók mérete csökken kb. 1000-1200 főre, de itt az is elképzelhető, hogy csak arról van szó, hogy részenként vetették őket be.
Elkövette: Minorkavidor
Érdemes elolvasni!
Poszt: http://csurtus.blog.hu/2010/10/23/legio_romana
Összefoglaló a légiók felépítéséről egy ottani kommentelőtől:
A RÓMAI LÉGIÓKRÓL
A római légióról, csak, mint egy folyamatosan változó szervezetről lehet beszélni.
Alapvetően megkülönböztethető:
1. Köztársaságkori légió.
Ezen belül:
A polgárháborúk előtti légiók
A mariusi légiók.
2. Császárkori légió.
Ezen belül:
A Principátus légiói
A Dominátus légiói
A szó eredetéről
Sokféle szóból eredeztetik a légió kifejezést. Legvalószínűbb eredete a latin legere ige, aminek a jelentései: kiválasztani, összegyűjteni. Eredetileg az egész római hadsereget, később annak egyik csapattestét jelölte.
Parancsnokát legatusnak hívták, mely szó jelentése: küldött, kiválasztott.
1. A szenátus által követ, követségek. Személye jogi értelemben sérthetetlennek számított, igényelhetett segítő személyzetet és megillette a szabad közlekedés joga.
2. A hadvezérnek a szenátus által kinevezett segítője, vagy a helytartó segédhivatalnoka, akinek főleg igazságszolgáltatási jogköre volt.
3. A császárkorban a légió parancsnoka, akit a császár nevezett ki (legatus legionis). A császári provinciák helytartóinak neve (legatus Augusti pro praetore, a principatus idején 2 féle provincia létezett: császári és szenátusi).
A köztársaságkori légió
A polgárháborúk előtti légiók
A római hadsereg legkorábbi felépítéséről bizonytalan értesüléseink vannak. Ugyanis a Brennus vezette gallok i.e. 390-ben, mikor kifosztották Rómát, nemcsak az aranyat vitték el, hanem " nem gondolva a had- és rendvédelmi blog érdeklődőire- felgyújtották az irattárat is. Későbbi szerzők szerint Servius Tullius reformálta volna meg a sereget, mégpedig úgy, hogy a polgárokat 5 vagyon osztályba sorolta. A hadkötelesek vagyonuknak megfelelő fegyverzettel harcoltak. Állítólag ő vezette be etruszk hatás nyomán a görög eredetű falanxot és a falanxot alkotó hoplita mintájú gyalogságot. A hadsereg ekkor még centuriákra oszlott, amelyek előbb 100 majd később 60 főből állt. Az I. vagyoni osztály 80, a II-III-IV osztályok 20-20, míg az V. osztály 30 centuriára tagozódott. Megkülönböztettek junior és szenior centuriákat, az előbbiek a frontszolgálatra alkalmas emberekből, míg az utóbbiak a helyőrségi szolgálatra beosztottakból állt. A lovasság 18 centuriából állt, őket a leggazdagabb osztályokból állították ki. A lovasok támogatást kaptak lovaik megvásárlásához és ellátásukhoz is. A lovasság támogatását a hajadonokra kivetett adókból fedezték.
A következő nagy lépést az i.e. 390-es gall támadás után Camillus tette meg. Ő adott először zsoldot a polgárkatonáknak. De ami fontosabb ekkor cserélték le a falanxot a manipulusokra.
Ekkor a légió 4500 katonából állt: 4200 gyalogosból és 300 lovasból.
A lovasság (equites) 10 30 fős szakaszokba (turma) tagolták, a turmák 3, 10 fős egységre tagozódtak. A lovasság parancsnoka a decurio, helyettese az optio volt. A decuriók hatalmaés jogköre a gyalogság centuriójáéval volt azonos.
A 4200 főnyi gyalogság 400 nehézgyalogosból és 200 főnyi könnyűgyalogságból állt.
A könnyűgyalogság (velites) a legszegényebb polgárokból és olyan zsengekorú fiatalokból állt, akik koruk még nem harcolhattak a fő csatasorban. Fegyverzetük egy köteg gerelyből, kardból valamint egy kis kerek pajzsból állt. Előcsatározó szerepkört töltöttek be.
A 4000 nehézgyalogos 60 centuriára oszlott, amelyek párban 30 manipulust alkottak. A manipulusok létszáma 120-160fő volt. Csatában, 3 sorban álltak fel: az első sort hastatinak (lándzsások) hívták, ide a legifjabb korosztály került, mögöttük a középkorúakból álló princepsek (elsők) álltak végül a harmadik sorban triariusok (a 3-dik vonalasok) a legtapasztaltabbak álltak. Még a falanxkorszakban a princepsek álltak az élen, Camillus azonban megcserélte a felállást. Kicserélte a fegyverzetet is szúrólándzsa helyet hajítódárda (pilum) került az első két sorban harcoló katonák kezébe, a triarri azonban továbbra is megtartotta a hastát.
Az első két sor manipulusai 160 fősek voltak, két 80 főből álló centuriára tagozódtak, a triariusok mainipulusai 120 főt számláltak, itt a centuriák 60 fősek voltak.
Ekkoriban minden manipulus választott magának centuriót. Ő volt a centurio prior (első).
A megválasztott centurio a másik centuria élére kinevezett egy centuriót, őt megkülönbözetésül centurio posteriornak 8utolsó) nevezték. A legidősebb centurio a primipillus volt a triarri első centuriájának a parancsnoka. Ő állt a centurio rangsorának az élén. A centurio helyettese az optio (hadnagy) volt, neki a tesserariust (őrmester) rendelték alá. A comicen (kürtös) továbbította a jeleket a signifer (jelvényhordozó) felé, a signum mozgása jelezte a manőver irányát.
Minden légióhoz választottak még 6 katonai tribunust. A választás 2 féleképpen történhetett: vagy maga a consul vett maga mellé 6 embert, vagy a népgyűlés választotta meg őket. A katonai vezetők által választottak esetén hivatali idejük megegyezett főnökükével, még a népgyűlésen választottak esetében 1 évig voltak hivatalban. Eleinte idősebb tapsztalt tisztek voltak, később gazdag családok ifjú csemetéi, akiknek közéleti karrierjük kezdeti állomása volt ez a poszt. Jellemző, hogy a római hadvezérnek szeme se rebbent, ha néha egy-egy ifjú tribunusa fűbeharapott, ám csata után keservesen óbégatot, ha egy tapasztalt centurióját vesztette el.
A mariusi légiók
A germánoktól elszenvedett vereségek szükségessé tették a római haderő újabb reformját is. Megszűnt a milíciarendszerű polgárkatonaság, hivatásos hadsereg lépett a helyére. Ezt úgy érte el, hogy lehetővé tette a legszegényebbeknek, a proletároknak, hogy belépjenek a seregbe (a proletarii név azt jelentette, hogy ők csak utódaikkal (proles) adóznak). Szolgálatukat korábban csak végveszély esetén vette igénybe az állam.
A manipulus, mint harcászati egység megszűnt, általánossá vált a cohors. A cohors már korábban is létezett, eredetileg az itáliai szövetségesek gyalogsági egysége volt, de a második pun háborúban, a Hispániában harcoló római csapatok is átvették.
Egy légió 10 cohorsra, a cohors 3 manipulusra, 6 centuriára tagozódott. A cohors létszáma 600 fő volt (480 katona, 120 kisegítő rabszolga). A légióból a lovasság és a könnyűgyalogság teljesen eltümt. Egységesítette a jelvényeket is. Míg korábban a légióban 5 féle jelvényt is használtak, Marius bevezette az ezüstsasok használatát. A jelvényeknek volt kultikus funkciója is, ami azonban ellentétben állt gyakorlati funkciójukkal. Az ellentmondást úgy oldották fel, hogy a jelvényeket közvetlenül az első csatasor mögött helyezték el, így védve is voltak és a katonák zöme láthatta is őket. Másrészt miután az érzelmi kötödést az ezüst sas biztosította, így a többi jelvényt gyakorlati használatra lehetett rendelni.
A cohors létrehozásával harmadára csökkent a parancsnoklási lánc hossza, ez lényegesen rugalmasabbá tette a légiókat. A centuriók rangja a hastatus posteriortól a primipilusig terjedt. Mariustól a centuriókat már nem választották, hanem kinevezték. A 2-10. cohors centuriói rangban egyenlőek voltak, azonban az 1. cohors centuriói, mint idősebb centuriókrangban fölöttük álltak (primi ordines).
Mivel eltűnt a könnyűgyalogság, a lovasság, valamint a triarii, így a fegyverzetet is egységesíteni lehetett. Ezt az is elősegítette, hogy a proletárok besorozásával az államnak kellett fegyverzettel ellátni a csapatokat, így pénzügyi szempontok is az egységesítésnek kedveztek.
A lovasságot és könnyűgyalogságot ezen túl a szövetségesek és polgárjoggal még nem rendelkező népek biztosították.
A Principátus légiói
Ekkor kap a légió állandó parancsnokot, melyet a császár nevez ki. Egyiptomot kivéve mindig szenátori rangú 30-as évei közepén járó férfi. Névleges helyettese a tribunus latidunius volt, szintén szenátori rendből származott, ám mivel a 10-es évei végén, 20-as évei elején járt semmilyen katonai tapasztalattal nem rendelkezett. Tulajdonképpen csak tanulóidejét töltötte. Csak ők ketten votak szenátori rangúak. Hivatalosan a harmadik helyen a tábori prefektus a praefectus castronum, ő már lovagrendű személy volt. Ténylegesen ő volt az igazi vice. Ezen kívül volt még 5 katonai tribunus, akik tkp. Vezérkari feladatokat láttak el. Utánuk jöttek a centuriók, 59-en: az 1. cohorsban 5, a többi 9-ben hat. A centuriók megnevezése emelkedő rangidősségi sorrendben: hastatus posterior, hastatus prior, princeps posterior, princeps prior, pilus posterior és pilus prior.
Az első cohors ekkor már 5 dupla nagyságú centuriából áll összesen 800 fővel, a másik kilenc maradt 480 fős. A centuriákat tíz 8 fős contuberniumra (raj) osztanak. Ismét megjelenik a lovasság, 120 lovast osztanak be a légióhoz, felderítési feladatokkal
Tüzérség gyanánt minden cohorshoz beosztanak 1 ballistát, minden centuriához egy scorpiót, ez utóbbi csak elméleti szám, mert légiónként csak 50 katapult volt, 19 centuriának így nem lehetett scorpiója.
A Dominátus légiói
A 3. századi polgárháborúk a századvégére új uralmi formát hoznak. Ez a Dominátus, amelyik a keleti despotikus monarchiákra hajaz.
A sereg 2 részre oszlik: határvédelmi csapatokra és mozgó hadseregre. A lovasság száma és jelentősege rohamosan nő, elsősorban a perzsa fenyegetés miatt. A légiók mérete csökken kb. 1000-1200 főre, de itt az is elképzelhető, hogy csak arról van szó, hogy részenként vetették őket be.
Elkövette: Minorkavidor
Kártyacsomagok 
